Eric David Harris (18), Dylan Bennet Klebold (17), Robert Steinhäuser (19), Jeffrey Weise (16), Seung-Hui Cho (23), Pekka-Eric Auvinen (18).

Mi a közös a felsorolt nevekben? Mindnyájan aprólékos tervezést követően saját iskolatársaikat végezték ki, majd öngyilkosságot követtek el. Mi késztet arra egy gyereket, hogy embereket öljön, majd magával is végezzen? Mi vezethet egy ilyen tragédiáig, és hogyan lehet a jövőben ezeket az eseteket megelőzni?

Columbine neve egybeforrt az iskolai öldöklésekkel. Ebben a littletoni iskolában két diák – a 18 éves Eric David Harris és a 17 éves Dylan Bennet Klebold – bombákkal és fegyverekkel felszerelkezve, gondosan kitervelt vérengzést hajtott végre, melynek során 13-an vesztették életüket és 23-an sebesültek meg. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 17)

Aronson első törvénye szerint „Nem feltétlenül őrült, aki őrült dolgokat művel.” (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 29) Mint Philip Zimbardo börtönkísérlete (Zimbardo) és Stanley Milgram engedelmességi kísérlete (Stanley Milgram Experiment (1961), 2008) is bizonyította az egyén viselkedésére nagy hatással van a helyzet. Így, ha szeretnénk ezeknek a gyerekeknek a viselkedését megérteni, meg kell keresnünk az igazi okokat, meg kell vizsgálnunk a tragédiáig vezető utat, majd meg kell keresnünk azokat a megoldásokat, amelyek segítenek elkerülni ezeket a helyzeteket.

Devianciának a társadalom vagy közösség által elfogadott szabályoktól való eltérést nevezzük. Merton szerint, anómia akkor alakul ki, ha a társadalomban elfogadott normák és a valóság között ellentét jelenik meg. (Bugovics, 2005, old.: 176) Elméletének továbbfejlesztése szerint az egyén lehetőségeinek hiánya vezet a normaszegéshez (devianciához), ezekben az esetekben a gyilkossághoz, majd az azt követő öngyilkossághoz. Ezek alapján érdemes megvizsgálni, hogy milyen környezetben nevelkedtek a fiatalok, milyen helyzetekbe kerültek, milyen hatások érték őket.

Columbine, 1999. április 20.

Eric Harrist (18) iskolatársai kívülállónak, különcnek tartották. Társával, Klebolddal (17) nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, de volt néhány barátjuk. Házi feladataikat megcsinálták, a vizsgákra készültek, átlag fölötti, jó jegyeket kaptak. Osztálytársaik többségével nem jöttek ki. Az iskola szorosan összetartó csoportjaival különösen nem boldogultak. Fekete ruhában jártak, hosszú viharkabátot viseltek. A többiek sokszor hívták őket „buzeránsnak”. Szerették az erőszakos videojátékokat. Harris pszichiátriai kezelés alatt állt, antidepresszánst szedett. Mindketten stabil, kétszülős családból származtak.  Az ámokfutás előtt videofelvételt készítettek magukról, az interneten agresszív dolgokról írtak. Harris naplót vezetett, melyben részletesen leírta terveit a gyilkosságról. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 47) Ha viszont azt is megtudjuk, hogy Eric előző iskolatársai Plattshburgban kifejezetten szerették, baseballozott a csapatban és szabadidejét a barátaival töltötte, akkor megint kiderül, hogy a helyzet mennyire befolyásolhatja az emberi viselkedést.

Erfurt, 2002. április 26.

Robert Steinhäuser (19) egy évvel ámokfutása előtt élete addigi legfontosabb vizsgáján bukott meg, és évet kellett ismételnie. Februárban azonban kicsapták az iskolából egy orvosi igazolás meghamisítása miatt. Így minden esélyét elvesztette, hogy letehesse a záróvizsgát. Ismerősei szégyenlős, átlagos, magányos, szerény, lusta alaknak ismerték. Szüleivel rossz kapcsolata volt. Az iskolában problémás iskolakerülőnek tartották. Állandóan vicceket mesélt, mindig a figyelem középpontjába vágyott. Szobájának átkutatásakor erőszakos képregényeket, videofilmeket, és videojátékokat találtak. Kedvenc játéka a Counter-Strike volt, számítógépe pedig a columbinei tragédiáról szóló cikkekkel volt tele. Rendezett középosztálybeli lakásban élt anyjával és nagyszüleivel. Elvált apja minden hétvégén meglátogatta. (Mendoza)

Red Lake, 2005. március 21.

Jeffrey Weise (16) a valós életben magányos, de az Interneten megtalálta társaságát. Rengeteget ült számítógépe előtt, ahol olyan társakra lelet, akik szintén depresszióval küzdöttek, magányosak voltak, és egyetértettek gyilkos gondolataival. Egy erőszakos animációval is felhívta magára a figyelmet, melyet a newsground.com-on tett közzé. Erre válaszul a site-on már olyan hozzászólás is született, hogy sürgősen segítségre lenne szüksége. Már 2003-ban megírta későbbi öldöklése történetét, a Writer’s Coven websiteon. A történet főszereplője egy feketébe öltözött Hitler bajszú tanár, aki arról panaszkodik, hogy a columbinei események után megszigorították a biztonsági intézkedéseket az iskolákban. Egyik áldozata is az iskola biztonsági őre, csakúgy, mint a valóságban elkövetett gyilkosságában. (Wilgroen, 2005) Jeffrey tette előtt egy évvel már kijelentette, hogy öngyilkosságot fog elkövetni. Diáktársainak halottakat ábrázoló rajzokat mutatott számítógépén, ami miatt ők furcsa, de veszélytelen fiúnak tartották. Arcát kifestve, hosszú fekete kabátban járt iskolába. „Goth” stílusban öltözött.[1] Apja 8 évvel korábban öngyilkos lett. Anyja 6 évvel a vérengzés előtt autóbalesetben agysérülést szenvedett. A baleset után Jeffrey-nek nagyszüleihez kellett költözni, amit nem szívesen tett.

Virginia Polytechnic, 2007. április 16.

Seung-Hui Cho (23) 8 éves korában költözött családjával az Egyesült Államokba. Tanára problémás, magányos gyereknek írja le. Szégyenlős, a kosárlabdát szerető, a matematikában jól teljesítő gyerek volt. A középiskolában barátságtalanul, zárkózottan viselkedett. Az egyetemen, ahol tettét elkövette csendes, magányos fiatalként hátborzongató verseket, történeteket írt, magára sokszor kérdőjelként utalva. Egyik professzora kizárta osztályából, hogy ne zavarja társait. Óráira mindig napszemüvegben és kalapban érkezett, amit csak felszólításra volt hajlandó levenni. Állandóan lány csoporttársai lábait, térdeit fotózta. Angol tanára is aggódott érte, és privát órákra kellett járnia a közös előadások helyett. Kétszer is meggyanúsították lány diákok követésével. Öngyilkossági fenyegetése miatt pszichiátriára is beutalták. A gyilkosságok alatt feladott egy videokazettát is az NBC-nek, melyben a fegyverével pózol, a gazdagokat ostorozza, és kiirtásukkal fenyeget. Támadja a kereszténységet és magát a gyengék és védtelenek bosszúállójának nevezi. Utal a columbinei gyilkosságokra. (Seung-Hui Cho biography)

Tuusula, 2007. november 7.

Pekka-Eric Auvinen (18) szüleivel és 7 éves öccsével élt. Az iskolában társai sokszor bántalmazták. A gyilkosság előtt antidepresszánst szedett, melynek ismert mellékhatása az öngyilkossági hajlam növekedése. A gyilkosságok előtt egy órával annak tervéről filmet töltött fel az Internetre. Más erőszakos filmeket is töltött fel korábban, melyekből feltűnően sokban foglalkozott a columbinei esettel. A filmeken magát felsőbbrendűként említi, aki megtisztítja a világot a „természetes kiválasztódás hibáitól.” Tanárának a lövöldözés előtti időben egyre radikálisabb, náci nézetei tűntek fel. A filmeken fegyverét Catherine-nek hívta. Utolsó filmje nagymértékben hasonlított Seung-Hui Cho videójára. Fegyverviselési engedélyét 3 héttel az eset előtt kapta kézhez. (Quetteville, 2007)

Okok

Tömegkommunikáció

Születésünktől fogva körül vesz bennünket a tömegkommunikáció minden formája. Miközben szüleink nagy gonddal helyeznek el bennünket a bölcsőben, minden mozdulatunkat féltve figyelik, a háttérben működik a televízió, katasztrófák, gyilkosságok képei láthatóak a hírekben, túszejtésről szól az esti krimi és helyszínelők keresik egy gyilkosság helyszínén a nyomokat a család kedvenc sorozatában. Minden eddiginél közelebbi, szinte már kézzelfogható az erőszak. Tulajdonképpen egy „kulturális kondicionálás” folyik az erőszakra. (Bugovics, A Torz(ító)szülött, 2004, old.: 23) Egy kongresszusi meghallgatáson hangzott el, hogy egy átlagos amerikai fiú több mint 100.000 erőszakos cselekményt lát a televízióban hetedik osztályos korára. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 67) Giddens írta még 1993-ban, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a ma született gyermek tizennyolc éves korára, az alvás kivételével, több időt tölt el televíziózással, mint bármi mással. (Giddens, 2003, old.: 428) Rengeteg kutatás foglalkozott a médiában megjelenő erőszak gyermekekre gyakorolt hatásával. (Bakos, 2009) Egyértelműen kiderült, hogy a médiában megjelenő erőszak nagy hatással van a gyermekekre.

A columbinei esetet feldolgozó, itthon is megjelent Elefánt című filmet (Sant, 2004) több esetben is megtalálták a vérengzések utáni házkutatások során, de ezen kívül is rengeteg dokumentum került elő erről az elhíresült esetről a fiatalok lakásáról. Ugyanakkor nem jelenthet megoldást az ilyen eseteket feldolgozó filmek betiltása, de az erőszak öncélú alkalmazása mindenképpen kerülendő. Nagyon fontos tehát a kommunikátorok felelőssége (Kapitány, 2006), de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szülők mit tehetnek gyermekükért.

Internet

„Az információs társadalom az egész földkerekséget átfogó elektronikus kommunikációs hálózat, melybe bekapcsolódva mindenki, mindenkivel, bármikor, bármiről kommunikálhat. Az Internet a mindentudás médiuma.” (Csepeli, 2005, old.: 272) Az Interneten az egyén konformitás igénye jelentősen mérséklődik, mozgástere jelentősen megnő. (Csepeli, 2005, old.: 285) Nagyon könnyen talál olyan csoportokat, melyekben jól érzi magát, nem úgy, mint kisebb, vagy tágabb fizikai környezetében (család, iskola, stb.), itt nincs arra kényszerítve, hogy megfeleljen az elvárásoknak, pillanatok alatt találhat másik csoportot, ami igényeit jobban kielégíti. Névtelenül, nemtelenül és kortalanul, azaz teljesen rejtve nyilváníthatja ki véleményét bármiről. Ugyanakkor szinte bármilyen információhoz pillanatok alatt hozzá is férhet. A digitális világban lényegesen könnyebben kialakulnak a különböző szubkultúrák.

Szinte mindegyik felsorolt esetben megfigyelhető, hogy a gyerekek az Interneten erőszakos magatartásukkal hívták fel magukra mások figyelmét. Fórumokon erőszakos hozzászólásokat írtak, erőszakos videókat töltöttek fel megosztó oldalakra, ráadásul még a megelőző esetekről (Pl. Columbine) is innen gyűjtöttek be rengeteg információt.

Játékok

Karl Groos szerint az ember a játékok segítségével tartja karban érzékszerveit, mozgásszerveit, szellemi képességeit. Az előkészítés elméletei szerint a játék célja, hogy a gyereket előkészítse a felnőtt élet feladatival történő megbirkózásra. (Hankiss, 2006, old.: 278) A tragédiák során több esetben feltűnik az erőszakos játékok iránti rajongás, akár Online, akár nem Online játszható játékokról beszélünk. A fiatalok körében talán az egyik legnépszerűbb ilyen játék a Counter-Strike[2], ami Robert Steinhäuser kedvence is volt. Ha az előkészítés elméletéből indulunk ki, azok a fiatalok, akik ezekkel a játékokkal sokat foglalkoznak, könnyen átkerülhetnek egy „alternatív valóságba”, úgy érezhetik magukat, hogy a gyilkolás lesz az életük során elvárt és természetes magatartás, emellett halálfélelmük is megszűnhet, hiszen ha a játék során hibáznak, a Game Over után a hibát könnyen kijavíthatják. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a játék tanuláselmélete alapján vizsgálódunk. Ha a kompenzációs elméletből indulunk ki, annyiban változik a helyzet, hogy a fiatalok a valós életben előforduló közösségeikben nem gyilkolhatnak, de szükségleteik kielégítésére szükség van az agresszív játékokra. A gyilkosság az emberi természethez tartozik, ugyanakkor nem mindegy a cél és a mennyiség sem. Ezekben a játékokban olyan mennyiségű gyilkosságot hajthattak végre, ami már a személyiségük torzulásához is vezethetett. Könnyen összemosódhatott a játék és az élet. (Csepeli, 2005, old.: 286)

Iskola

Ha megvizsgáljuk a felsorolt eseteket, azok résztvevői mindnyájan magányosak, zárkózottak voltak, társaik között nem örvendtek nagy népszerűségnek. A versengő iskolai környezetben mindnyájan kiközösítettek voltak, vesztesnek számítottak. Az iskolák klikkesedő légkörében mindannyian a legalsó klikkbe, a visszahúzódókhoz tartoztak. A diákok közérzetét nagyban meghatározza, hogy melyik klikkhez tartoznak. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 87) Senkinek sem jó érzés kiközösítettnek lenni, mindenki szeretne „nagymenő” lenni, a társaság középpontjába tartozni. Róluk azonban a többiek számára fura öltözetük, hajviseletük, másságuk miatt a többiek nem vettek igazán tudomást. Mindezek a körülmények vezettek odáig, hogy úgy érezzék, vissza kell vágniuk. Ha nincsenek a felsorolt körülmények, azaz ha nem ömlik rájuk a médiából az erőszak, nem játszanak minden nap erőszakos játékokat, és nem férnek hozzá az Interneten erőszakos tartalmakhoz, úgy ez a visszavágás sem lett volna ilyen drasztikus, de a tartalmak korlátozása helyett a legfontosabb a diákok integrálása lett volna. Hiszen a kiközösítés a gyilkosságok elkövetése nélkül is életre szóló lelki sérüléseket okozhat.

Félrekezelés

Az eddig felsoroltakon túl a columbinei és Pekka-Eric Auvinen esetben valószínűleg az antidepresszáns hatása is elősegíthette a tragédia bekövetkeztét. Fiatal korban nem ajánlott antidepresszáns alkalmazása, mert növelheti az öngyilkossági hajlamot. (Priest, 2006)  Ennek ellenére tüneti kezelésként sok esetben írják fel orvosok akár gyermekek részére is, ahelyett, hogy a lelki probléma igazi kiváltóját próbálnák meg kezelni.

A Windows Server 2008 biztonsági okokból a pagefile-t felülírja a leállításkor. Ez azonban nagyon lelassíthatja a gép újraindításást/leállítását. Ha differenciál VHD-t, vagy snaphotot használunk, akkor ráadásként még a (a)vhd által elfoglalt hely is megnő a pagefile méretével.

Ezt a törlési funkciót a registryben kikapcsolhatjuk, a lent megadott kulcs nulla értékre módosításával.

[HKLM\System\CurrentControlSet\Control\Session Manager\
Memory Management] : "ClearPageFileAtShutdown"=0

A Hyper-V Server 2008 telepítés után a RAM-mal megegyező méretű pagefile-t hoz létre. A fölösleges helyfoglalás elkerülésére ezt érdemes kikapcsolni a következő két paranccsal:

WMIC COMPUTERSYSTEM WHERE NAME="%COMPUTERNAME%" SET
 AutomaticManagedPageFile=FALSE
WMIC PageFileSet DELETE

Újraindítás után már a lapozófile nélkül használhatjuk a gépet.

Szerverek üzemeltetésénél általában szükség van valamilyen jelszó házirend kialakítására. Ezt a Windows rendszerekben a Group Policy Editorral lehet megoldani. A jól ismert képernyő egy nem Domain tag kiszolgáló esetében így néz ki:

A minap szerettem volna az ingyenesen elérhető Hyper-V Server 2008-on a Password Complexity beállítást kikapcsolni, hogy egyszerűbb jelszavakat is lehessen használni a szerveren. A szerver nincs domainben, így fogtam és betöltöttem egy távoli gépen az MMC-be a Hyper-V szerver házirendjét. Ekkor ért a meglepetés, Account Policies sehol:

Némi keresgélés után a következő megoldásra jutottam:
Ki kell exportálni a Policy-t egy szöveges állományba.

Ezután akár egy notepaddel is szerkeszthető a policy.

Nincs más hátra, mint a módosításainkkal configurálni a házirendet.

És kész is van.

A legtöbbször minden szükséges funkciót, meghajtó programot tartalmaz a disztribúcióval szállított kernel. Ha ez még sincs így, akkor egyszerűen fordíthatunk és telepíthetünk egy saját kernelt.

1. Telepítsük a fordításhoz szükséges csomagokat:
apt-get install build-essential ncurses-dev kernel-package fakeroot libc6-dev
2. töltsük le a kívánt kernelt a kernel.org-ról:
cd /usr/src
wget http://www.kernel.org/pub/linux/kernel/v3.0/linux-3.0.tar.bz2
3. Tömörítsük ki a kernelt:
bunzip2 linux-3.0.tar.bz2
tar -xvf linux-3.0.tar
4. Másoljuk át a telepített Debian kernel configját a saját kernelünkhöz:
cp /boot/config-2.6.32-5-amd64 /usr/src/linux-3.0/.config
5. Állítsuk be a szükséges fordítási paramétereket:
cd /usr/src/linux-3.0
make menuconfig
…
Majd kilépéskor mentés.
6. Fordítsuk le a kernelt egy Debian csomagba:
fakeroot make-kpkg –initrd –revision=hv.custom.1.0 kernel_image
7. Telepítsük a csomagot:
cd ..
dpkg -i linux-image-3.0_hv.custom.1.0_amd64.deb
8. Állítsuk be a Grubot kedvünk szerint!
reboot után már az új kernellel használhatjuk gépünket.

Most ültem végig egy HP Imaging and Printing Security tanfolyamot. Ami kiderült, hogy a HP nyomtatói és MFP-i rengeteg security lehetőséget tartalmaznak, de úgy jönnek ki a gyárból, hogy SEMELYIK nincs rajtuk bekapcsolva. Szóval, ha bedugunk a hálózatunkra egy ilyet, akkor legalább egy webböngészővel adjunk neki jelszót, és tiltsuk le a nem használt dolgokat. Egyébként érdemes a tanfolyamra elmenni, mert némileg más szemszögből látja az ember a “Security”-t.

Egy olcsó és pontos Stratum-1-es időszerverhez nem kell atomórát beszerezni, elég ha van egy jól működő GPS vevő PPS, vagy más néven Time Pulse kimenettel. Egy normál soros portos, vagy USB-s GPS segítségével az ntp és a gps démon képes a számítógép óráját néhány száz ms pontossággal beállítani. Ennél egy nagyságrenddel nagyobb pontosság érhető el a PPS segítségével. Akár a mikroszekundumos precizitás is probléma nélkül megvalósítható.
A pontos időt a GPS vevő a soros porton juttatja el a gpsd-n keresztül az ntpd-nek, de ugyanakkor egy jelzést is küld a DCD-n keresztül, hogy “pontosan” mikor is van az elküldött időpont. Ez a jel tulajdonképpen a másodperchez igazított négyszögjel, amihez az ntpd pontosan szinkronizálni tudja magát. GPS-től függően ez a Time Pulse 50-200ns között térhet el a műholdról vett időtől, míg a PPS nélküli szinkronizáció általában 100-200ms pontatlanságot is produkál.
A Squezee alapból támogatja a PPS használatát, így nincs szükség kernel fordításra sem.

1. GPSD és NTPD telepítése:
apt-get install ntp gpsd
2. Az /etc/default/gpsd a DEVICES és a GPSD_OPTIONS beállítása:
START_DAEMON=”true”
GPSD_OPTIONS=”-n”
DEVICES=”/dev/ttyS0″
USBAUTO=”true”
GPSD_SOCKET=”/var/run/gpsd.sock”
3. Az /etc/ntp.conf -ban be kell állítani a GPS-es órát, és a PPS-t is. A két forrás közül a PPS-t állítsuk be a preferáltnak:
#GPS time: (A példában a 0.123 érték a GPS vevő típusától és a soros port sebességétől függően beállítandó offset.)
server 127.127.28.0 minpoll 4 maxpoll 4
fudge 127.127.28.0 time1 0.123 refid GPS
#PPS:
server 127.127.28.1 minpoll 4 maxpoll 4 prefer
fudge 127.127.28.1 time1 0 refid PPS
4. El kell indítani a GPSD-t és az NTPD-t:
/etc/init.d/gpsd start
/etc/init.d/ntp start

Ellenőrzés:
ntpq -p
remote refid st t when poll reach delay offset jitter
==============================================================================
+SHM(0) .GPS. 0 l 15 16 377 0.000 -3.429 0.935
*SHM(1) .PPS. 0 l 13 16 377 0.000 -0.001 0.001
Nem kell megijedni a magas offset vagy jitter értéktől, minél tovább várunk, annál pontosabb lesz a PPS-es sor, de a GPS a már említettek miatt soha nem fog néhány ms alá menni.