Eric David Harris (18), Dylan Bennet Klebold (17), Robert Steinhäuser (19), Jeffrey Weise (16), Seung-Hui Cho (23), Pekka-Eric Auvinen (18).

Mi a közös a felsorolt nevekben? Mindnyájan aprólékos tervezést követően saját iskolatársaikat végezték ki, majd öngyilkosságot követtek el. Mi késztet arra egy gyereket, hogy embereket öljön, majd magával is végezzen? Mi vezethet egy ilyen tragédiáig, és hogyan lehet a jövőben ezeket az eseteket megelőzni?

Columbine neve egybeforrt az iskolai öldöklésekkel. Ebben a littletoni iskolában két diák – a 18 éves Eric David Harris és a 17 éves Dylan Bennet Klebold – bombákkal és fegyverekkel felszerelkezve, gondosan kitervelt vérengzést hajtott végre, melynek során 13-an vesztették életüket és 23-an sebesültek meg. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 17)

Aronson első törvénye szerint „Nem feltétlenül őrült, aki őrült dolgokat művel.” (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 29) Mint Philip Zimbardo börtönkísérlete (Zimbardo) és Stanley Milgram engedelmességi kísérlete (Stanley Milgram Experiment (1961), 2008) is bizonyította az egyén viselkedésére nagy hatással van a helyzet. Így, ha szeretnénk ezeknek a gyerekeknek a viselkedését megérteni, meg kell keresnünk az igazi okokat, meg kell vizsgálnunk a tragédiáig vezető utat, majd meg kell keresnünk azokat a megoldásokat, amelyek segítenek elkerülni ezeket a helyzeteket.

Devianciának a társadalom vagy közösség által elfogadott szabályoktól való eltérést nevezzük. Merton szerint, anómia akkor alakul ki, ha a társadalomban elfogadott normák és a valóság között ellentét jelenik meg. (Bugovics, 2005, old.: 176) Elméletének továbbfejlesztése szerint az egyén lehetőségeinek hiánya vezet a normaszegéshez (devianciához), ezekben az esetekben a gyilkossághoz, majd az azt követő öngyilkossághoz. Ezek alapján érdemes megvizsgálni, hogy milyen környezetben nevelkedtek a fiatalok, milyen helyzetekbe kerültek, milyen hatások érték őket.

Columbine, 1999. április 20.

Eric Harrist (18) iskolatársai kívülállónak, különcnek tartották. Társával, Klebolddal (17) nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, de volt néhány barátjuk. Házi feladataikat megcsinálták, a vizsgákra készültek, átlag fölötti, jó jegyeket kaptak. Osztálytársaik többségével nem jöttek ki. Az iskola szorosan összetartó csoportjaival különösen nem boldogultak. Fekete ruhában jártak, hosszú viharkabátot viseltek. A többiek sokszor hívták őket „buzeránsnak”. Szerették az erőszakos videojátékokat. Harris pszichiátriai kezelés alatt állt, antidepresszánst szedett. Mindketten stabil, kétszülős családból származtak.  Az ámokfutás előtt videofelvételt készítettek magukról, az interneten agresszív dolgokról írtak. Harris naplót vezetett, melyben részletesen leírta terveit a gyilkosságról. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 47) Ha viszont azt is megtudjuk, hogy Eric előző iskolatársai Plattshburgban kifejezetten szerették, baseballozott a csapatban és szabadidejét a barátaival töltötte, akkor megint kiderül, hogy a helyzet mennyire befolyásolhatja az emberi viselkedést.

Erfurt, 2002. április 26.

Robert Steinhäuser (19) egy évvel ámokfutása előtt élete addigi legfontosabb vizsgáján bukott meg, és évet kellett ismételnie. Februárban azonban kicsapták az iskolából egy orvosi igazolás meghamisítása miatt. Így minden esélyét elvesztette, hogy letehesse a záróvizsgát. Ismerősei szégyenlős, átlagos, magányos, szerény, lusta alaknak ismerték. Szüleivel rossz kapcsolata volt. Az iskolában problémás iskolakerülőnek tartották. Állandóan vicceket mesélt, mindig a figyelem középpontjába vágyott. Szobájának átkutatásakor erőszakos képregényeket, videofilmeket, és videojátékokat találtak. Kedvenc játéka a Counter-Strike volt, számítógépe pedig a columbinei tragédiáról szóló cikkekkel volt tele. Rendezett középosztálybeli lakásban élt anyjával és nagyszüleivel. Elvált apja minden hétvégén meglátogatta. (Mendoza)

Red Lake, 2005. március 21.

Jeffrey Weise (16) a valós életben magányos, de az Interneten megtalálta társaságát. Rengeteget ült számítógépe előtt, ahol olyan társakra lelet, akik szintén depresszióval küzdöttek, magányosak voltak, és egyetértettek gyilkos gondolataival. Egy erőszakos animációval is felhívta magára a figyelmet, melyet a newsground.com-on tett közzé. Erre válaszul a site-on már olyan hozzászólás is született, hogy sürgősen segítségre lenne szüksége. Már 2003-ban megírta későbbi öldöklése történetét, a Writer’s Coven websiteon. A történet főszereplője egy feketébe öltözött Hitler bajszú tanár, aki arról panaszkodik, hogy a columbinei események után megszigorították a biztonsági intézkedéseket az iskolákban. Egyik áldozata is az iskola biztonsági őre, csakúgy, mint a valóságban elkövetett gyilkosságában. (Wilgroen, 2005) Jeffrey tette előtt egy évvel már kijelentette, hogy öngyilkosságot fog elkövetni. Diáktársainak halottakat ábrázoló rajzokat mutatott számítógépén, ami miatt ők furcsa, de veszélytelen fiúnak tartották. Arcát kifestve, hosszú fekete kabátban járt iskolába. „Goth” stílusban öltözött.[1] Apja 8 évvel korábban öngyilkos lett. Anyja 6 évvel a vérengzés előtt autóbalesetben agysérülést szenvedett. A baleset után Jeffrey-nek nagyszüleihez kellett költözni, amit nem szívesen tett.

Virginia Polytechnic, 2007. április 16.

Seung-Hui Cho (23) 8 éves korában költözött családjával az Egyesült Államokba. Tanára problémás, magányos gyereknek írja le. Szégyenlős, a kosárlabdát szerető, a matematikában jól teljesítő gyerek volt. A középiskolában barátságtalanul, zárkózottan viselkedett. Az egyetemen, ahol tettét elkövette csendes, magányos fiatalként hátborzongató verseket, történeteket írt, magára sokszor kérdőjelként utalva. Egyik professzora kizárta osztályából, hogy ne zavarja társait. Óráira mindig napszemüvegben és kalapban érkezett, amit csak felszólításra volt hajlandó levenni. Állandóan lány csoporttársai lábait, térdeit fotózta. Angol tanára is aggódott érte, és privát órákra kellett járnia a közös előadások helyett. Kétszer is meggyanúsították lány diákok követésével. Öngyilkossági fenyegetése miatt pszichiátriára is beutalták. A gyilkosságok alatt feladott egy videokazettát is az NBC-nek, melyben a fegyverével pózol, a gazdagokat ostorozza, és kiirtásukkal fenyeget. Támadja a kereszténységet és magát a gyengék és védtelenek bosszúállójának nevezi. Utal a columbinei gyilkosságokra. (Seung-Hui Cho biography)

Tuusula, 2007. november 7.

Pekka-Eric Auvinen (18) szüleivel és 7 éves öccsével élt. Az iskolában társai sokszor bántalmazták. A gyilkosság előtt antidepresszánst szedett, melynek ismert mellékhatása az öngyilkossági hajlam növekedése. A gyilkosságok előtt egy órával annak tervéről filmet töltött fel az Internetre. Más erőszakos filmeket is töltött fel korábban, melyekből feltűnően sokban foglalkozott a columbinei esettel. A filmeken magát felsőbbrendűként említi, aki megtisztítja a világot a „természetes kiválasztódás hibáitól.” Tanárának a lövöldözés előtti időben egyre radikálisabb, náci nézetei tűntek fel. A filmeken fegyverét Catherine-nek hívta. Utolsó filmje nagymértékben hasonlított Seung-Hui Cho videójára. Fegyverviselési engedélyét 3 héttel az eset előtt kapta kézhez. (Quetteville, 2007)

Okok

Tömegkommunikáció

Születésünktől fogva körül vesz bennünket a tömegkommunikáció minden formája. Miközben szüleink nagy gonddal helyeznek el bennünket a bölcsőben, minden mozdulatunkat féltve figyelik, a háttérben működik a televízió, katasztrófák, gyilkosságok képei láthatóak a hírekben, túszejtésről szól az esti krimi és helyszínelők keresik egy gyilkosság helyszínén a nyomokat a család kedvenc sorozatában. Minden eddiginél közelebbi, szinte már kézzelfogható az erőszak. Tulajdonképpen egy „kulturális kondicionálás” folyik az erőszakra. (Bugovics, A Torz(ító)szülött, 2004, old.: 23) Egy kongresszusi meghallgatáson hangzott el, hogy egy átlagos amerikai fiú több mint 100.000 erőszakos cselekményt lát a televízióban hetedik osztályos korára. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 67) Giddens írta még 1993-ban, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a ma született gyermek tizennyolc éves korára, az alvás kivételével, több időt tölt el televíziózással, mint bármi mással. (Giddens, 2003, old.: 428) Rengeteg kutatás foglalkozott a médiában megjelenő erőszak gyermekekre gyakorolt hatásával. (Bakos, 2009) Egyértelműen kiderült, hogy a médiában megjelenő erőszak nagy hatással van a gyermekekre.

A columbinei esetet feldolgozó, itthon is megjelent Elefánt című filmet (Sant, 2004) több esetben is megtalálták a vérengzések utáni házkutatások során, de ezen kívül is rengeteg dokumentum került elő erről az elhíresült esetről a fiatalok lakásáról. Ugyanakkor nem jelenthet megoldást az ilyen eseteket feldolgozó filmek betiltása, de az erőszak öncélú alkalmazása mindenképpen kerülendő. Nagyon fontos tehát a kommunikátorok felelőssége (Kapitány, 2006), de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szülők mit tehetnek gyermekükért.

Internet

„Az információs társadalom az egész földkerekséget átfogó elektronikus kommunikációs hálózat, melybe bekapcsolódva mindenki, mindenkivel, bármikor, bármiről kommunikálhat. Az Internet a mindentudás médiuma.” (Csepeli, 2005, old.: 272) Az Interneten az egyén konformitás igénye jelentősen mérséklődik, mozgástere jelentősen megnő. (Csepeli, 2005, old.: 285) Nagyon könnyen talál olyan csoportokat, melyekben jól érzi magát, nem úgy, mint kisebb, vagy tágabb fizikai környezetében (család, iskola, stb.), itt nincs arra kényszerítve, hogy megfeleljen az elvárásoknak, pillanatok alatt találhat másik csoportot, ami igényeit jobban kielégíti. Névtelenül, nemtelenül és kortalanul, azaz teljesen rejtve nyilváníthatja ki véleményét bármiről. Ugyanakkor szinte bármilyen információhoz pillanatok alatt hozzá is férhet. A digitális világban lényegesen könnyebben kialakulnak a különböző szubkultúrák.

Szinte mindegyik felsorolt esetben megfigyelhető, hogy a gyerekek az Interneten erőszakos magatartásukkal hívták fel magukra mások figyelmét. Fórumokon erőszakos hozzászólásokat írtak, erőszakos videókat töltöttek fel megosztó oldalakra, ráadásul még a megelőző esetekről (Pl. Columbine) is innen gyűjtöttek be rengeteg információt.

Játékok

Karl Groos szerint az ember a játékok segítségével tartja karban érzékszerveit, mozgásszerveit, szellemi képességeit. Az előkészítés elméletei szerint a játék célja, hogy a gyereket előkészítse a felnőtt élet feladatival történő megbirkózásra. (Hankiss, 2006, old.: 278) A tragédiák során több esetben feltűnik az erőszakos játékok iránti rajongás, akár Online, akár nem Online játszható játékokról beszélünk. A fiatalok körében talán az egyik legnépszerűbb ilyen játék a Counter-Strike[2], ami Robert Steinhäuser kedvence is volt. Ha az előkészítés elméletéből indulunk ki, azok a fiatalok, akik ezekkel a játékokkal sokat foglalkoznak, könnyen átkerülhetnek egy „alternatív valóságba”, úgy érezhetik magukat, hogy a gyilkolás lesz az életük során elvárt és természetes magatartás, emellett halálfélelmük is megszűnhet, hiszen ha a játék során hibáznak, a Game Over után a hibát könnyen kijavíthatják. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a játék tanuláselmélete alapján vizsgálódunk. Ha a kompenzációs elméletből indulunk ki, annyiban változik a helyzet, hogy a fiatalok a valós életben előforduló közösségeikben nem gyilkolhatnak, de szükségleteik kielégítésére szükség van az agresszív játékokra. A gyilkosság az emberi természethez tartozik, ugyanakkor nem mindegy a cél és a mennyiség sem. Ezekben a játékokban olyan mennyiségű gyilkosságot hajthattak végre, ami már a személyiségük torzulásához is vezethetett. Könnyen összemosódhatott a játék és az élet. (Csepeli, 2005, old.: 286)

Iskola

Ha megvizsgáljuk a felsorolt eseteket, azok résztvevői mindnyájan magányosak, zárkózottak voltak, társaik között nem örvendtek nagy népszerűségnek. A versengő iskolai környezetben mindnyájan kiközösítettek voltak, vesztesnek számítottak. Az iskolák klikkesedő légkörében mindannyian a legalsó klikkbe, a visszahúzódókhoz tartoztak. A diákok közérzetét nagyban meghatározza, hogy melyik klikkhez tartoznak. (Aronson E. , Columbine után, 2009, old.: 87) Senkinek sem jó érzés kiközösítettnek lenni, mindenki szeretne „nagymenő” lenni, a társaság középpontjába tartozni. Róluk azonban a többiek számára fura öltözetük, hajviseletük, másságuk miatt a többiek nem vettek igazán tudomást. Mindezek a körülmények vezettek odáig, hogy úgy érezzék, vissza kell vágniuk. Ha nincsenek a felsorolt körülmények, azaz ha nem ömlik rájuk a médiából az erőszak, nem játszanak minden nap erőszakos játékokat, és nem férnek hozzá az Interneten erőszakos tartalmakhoz, úgy ez a visszavágás sem lett volna ilyen drasztikus, de a tartalmak korlátozása helyett a legfontosabb a diákok integrálása lett volna. Hiszen a kiközösítés a gyilkosságok elkövetése nélkül is életre szóló lelki sérüléseket okozhat.

Félrekezelés

Az eddig felsoroltakon túl a columbinei és Pekka-Eric Auvinen esetben valószínűleg az antidepresszáns hatása is elősegíthette a tragédia bekövetkeztét. Fiatal korban nem ajánlott antidepresszáns alkalmazása, mert növelheti az öngyilkossági hajlamot. (Priest, 2006)  Ennek ellenére tüneti kezelésként sok esetben írják fel orvosok akár gyermekek részére is, ahelyett, hogy a lelki probléma igazi kiváltóját próbálnák meg kezelni.

Megrázkódtatás

Végül néhány esetben megfigyelhető a súlyos megrázkódtatás átélése is, ami a felsoroltak után megadhatta az utolsó lökést a gyilkosságokhoz, majd az öngyilkossághoz.

Megfigyelések

Agresszió

Az agresszív cselekvés olyan szándékos viselkedés, amely másoknak fizikai vagy lelki szenvedést okoz. Tudósok vitatkoznak arról, vajon az agresszivitás velünk született tulajdonság-e. Freud szerint a társadalom feladata, hogy ezt az ösztönt szabályozza, azt a társadalom számára hasznossá tegye. (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 256) Véleményem szerint az agresszió velünk született tulajdonságunk, az évezredek során szükségünk volt rá a túléléshez, de bízom benne, hogy elérkezünk fejlődésünk azon szakaszához, amikor az agresszivitás olyan alacsony mértékűre csökken, hogy többé nem jelentünk veszélyt egymásra. Ekkor viszont eljuthatunk arra a szintre is, hogy szükség esetén nem tudjuk magunkat hatásosan megvédeni.

A fájdalom és a frusztráció az erőszak fontos kiváltó okai lehetnek. A cikkben felsorolt összes esetben megfigyelhető a frusztráció. A Columbine-ban kiközösítették a gyerekeket a vezető klikkek. Robert Steinhäuser-t kirúgták iskolájából. Jeffrey Weise apja öngyilkos, később anyja balesetet szenved. Seung-Hui Cho-t több órától eltiltották. Pekka-Eric Auvinen-t osztálytársai bántalmazták. Az így kialakult frusztrációk vezethettek az agresszióhoz. Ha ezek a gyerekek érzelmileg jobban felkészültek lettek volna, úgy a szenvedés okozójának más szándékokat tulajdonítanak, és nem feltétlenül következnek be ezek a tragikus események.

Attribúcióelmélet

Egy ember láthatatlan tulajdonságait a közvetlenül megfigyelhető viselkedésből rekonstruáljuk. (Forgács, 16. kiadás) Ezek alapján az egyének viselkedésre sokféle következtetést adhatunk. Ha például a columbinei esetet vizsgáljuk, akit egy klikk kiközösít, buzeránsnak hív, valószínűleg erősen negatív tulajdonságokat tulajdonít a csoport minden tagjának, így könnyen tesz a csoport irányában agresszív megnyilvánulásokat. Hogyan lehet vajon ezeket a következtetett tulajdonságokat megváltoztatni? Ha az egyének jobban megismerik egymást, amitől a következtetéseik sokkal pontosabbakká válnak. Így a társas tanulási módszerek és az érzelmi intelligencia fejlesztése a megfelelő módszer.

Önigazolás

Már gyerekkorban jól megtanuljuk az elkövetett agresszió igazolását, amikor kistestvérünk megütése után azt mondjuk, hogy ő kezdte. (Aronson E. -T., 2007, old.: 33)  Ezekben a tragikus esetekben is jól megfigyelhető az önigazolás jelenléte. A kognitív disszonancia nem engedi, hogy a gyilkosok magukat bűnösnek érezzék. (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 189) Az önigazoláshoz több esetben is videó felvételeket készítettek, Interneten vagy naplójukban magyarázták el, hogy a többiek bűnösök, akik megérdemlik a halált. Egy emberi lény nem gondolhatja magáról, hogy gonosz, viszont ha gyilkosságokat követ el, azt meg kell magyaráznia, mert alapvetően a gyilkosság és a jóság nehezen összeegyeztethető. Az áldozat hibáztatásával a világot igazságos helyként láttathatjuk. (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 314) Ilyenkor jól használható ok lehet a felsőbbrendűség, vagy a szegények védelmezőjeként viselkedni. Az előítélet bűnbakelmélete is ugyanígy megfigyelhető, hiszen a gazdasági problémák miatt saját iskolatársait végzi ki Seung-Hui Cho. (Aronson E. , A társas lény, 2003, old.: 333)

Megoldás

A harmóniaelméletek szerint az emberi társadalmakat a tagok együttműködése jellemzi, a konfliktus diszfunkcionális jelenség. A konfliktuselméletekben ez épp ellenkezőleg fogalmazódik meg, és a konfliktusok segítik a társadalom fejlődését. (Andorka, 2001, old.: 156)  Ezt a vitát én sem fogom tudni eldönteni, de hiszek abban, hogy minden egyén alapvetően harmóniára törekszik, ugyanakkor a felsorolt tragikus események, mint diszfunkcionális jelenségek alapos vizsgálata, és tényleges, nem csak tüneti kezelésként alkalmazható ellenlépések kidolgozása segítheti a harmónia elérését, a kulturális evolúciót. (Lorenz, 2002, old.: 65) Hogyan lehetséges ez?

A hasonló tragédiák után sokszor hallani olyan hangokat, hogy szigorítani kell a fegyverhez jutás lehetőségét. Ez szerintem csak tüneti (ráadásul hatástalan) kezelés, míg az igazi megoldás az egyének integrálása a társadalomba, a kialakuló devianciák időbeli felismerése.

Rendkívül fontos, hogy az egymás és a másság iránti szeretet és tisztelet még gyermekkorban kialakuljon az egyénekben és ne az ellenségeskedés legyen a követendő magatartás. Nem szabad azonban, hogy hosszútávon ez egy Aldous Huxley-féle Szép új világ kialakulásához vezessen. Ahogy a természetben is fontos a biodiverzitás, úgy a társadalmakban is szükség van a sokszínűségre. Több kutatás bizonyította, hogy lényegesen hatékonyabbak a sokszínű, mint a homogén csoportok. Ráadásul Aronson az egyetlen helyes megoldásnak tartja a Columbine-hoz hasonló tragédiák elkerülésére a rendszeresen változó összetételű, sokszínű csoportok kialakításával történő kooperatív tanulási módszereket. Ezekben a tanulói csoportokban nagyon fontos az egymásra utaltság, az egymás segítése, más szempontok megismerése. Ugyanakkor a csoportok gyakori átalakítása sikeresen megakadályozza a klikkesedés kialakulását is.  (Aronson E. , Jigsaw Classroom, 2012) A mozaik módszer alkalmazása ennek ellenére sajnos túl lassan terjed. Bízom benne, hogy minél előbb általánosan is bevezetésre kerül az oktatásban, hiszen a tanulás hatékonyságának növelése mellett az egyénnek a társadalmi dzsungelben (Hankiss, 2006) történő eligazodáshoz is oly fontos érzelmi intelligencia fejlesztésében is rendkívüli eredményeket produkál anélkül, hogy az oly fontos érzelmi neveléssel külön foglalkoznánk. (Goleman, 1997, old.: 343) Úgy érzem, hogy mai rohanó világunkban az elkényelmesedett iskolarendszer választja a számára egyszerűbb utat a kooperatív módszerek helyett.

Irodalomjegyzék

Stanley Milgram Experiment (1961). (2008).

Wikipedia: Gothic fashion

Andorka, R. (2001). Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó.

Aronson, E. (2003). A társas lény. Budapest: KJK-KERSZÖV.

Aronson, E. (2009). Columbine után. Budapest: Ab Ovo Kiadó.

Aronson, E. (2012): Jigsaw Classroom

Aronson, E. -T. (2007). Történtek hibák. Budapest: Ab Ovo Kiadó.

Bakos, K. (2009). A televízió képernyőjén megjelenő erőszak és a gyermekek. Budapest: BGF KKFK.

Bugovics, Z. (2004). A Torz(ító)szülött. Budapest: Gondolat Kiadó.

Bugovics, Z. (2005). Társak és Társadalmak. Győr: Universitas-Győr Kht.

Csepeli, G. (2005). A meghatározatlan állat. Budapest: Jószöveg Műhely.

Forgács, J. (16. kiadás). A társas érintlkezés pszichológiája. Budapest: Kairosz.

Giddens, A. (2003). Szociológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Goleman, D. (1997). Érzelmi Intelligencia. Budapest: Háttér Kiadó.

Hankiss, E. (2006). Félelmek és szimbólumok. Budapest: Osiris Kiadó.

Kapitány, G. -K. (2006). A tömegkommnunikáció szimbolikus üzenetei. Budapest: Dialóg Campus Kiadó.

Lorenz, K. (2002). Ember voltunk hanyatlása. Budapest: Cartaphilus Kiadó.

Mendoza, A. (dátum nélk.). The Erfurt Terminator. Letöltés dátuma: 2012. 3 25, forrás: Serial Killers: http://www.mayhem.net/Crime/steinhaeuser.html

Priest, A. (2006. 12 7). Chemical imbalance. Letöltés dátuma: 2012. 4 2, forrás: Georgia Straight: http://www.straight.com/article/chemical-imbalance

Quetteville, H. d. (2007. 11 7). Biography of a teen killer. Letöltés dátuma: 2012. 4 1, forrás: The Telegraph: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/1568631/Biography-of-a-teen-killer.html

Sant, G. v. (Rendező). (2004). Elefánt [Film].

Seung-Hui Cho biography. (dátum nélk.). Letöltés dátuma: 2012. 3 25, forrás: bio. True Story: http://www.biography.com/people/seung-hui-cho-235991

Wikipedia: Counter-Strike.

Wilgroen, M. D.-J. (2005. 3 24). Signs of Danger Were Missed In a Troubled Teenager’s Life.

Zimbardo, P. G.: Stanford Prison Experiment

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

Categories